Page 3 - 1923-08
P. 3
25—IV 1923 C O S I N Z E A N A Pag. 123
Rugămintea din urmă Utolsó üzenet.
Eşti schilav tot! Un cerşetor Mint nyomorék, ki koldul utcaszélen, —
Te ’ntorci acum acasă, Térsz szülófóldet bércei alá ;
Şi ce fecior frumos erai! Pedig fejedet fenn hortad kevélyen,
Dar ori cum eşti, ce-ţi pasă ! De most már mindegy, nem gondolsz rea.
Tu vei vedea iar satul tău Meglátod ujra szép falud határát,
Şi casa voastră 'n vale, A patak mentón kis lakocska vár rád ;
Şi biata mamă-ţi va eşi S anyád hullatva forró kónyeket,
Plângând în cale. A kert osvényén elodbe siet.
Şi eu rămân să mor pe-aici Én nem megyek ! A halál jár elótteni,
Cu liftele păgâne! Bósz harci zajjal tór ránk a pogány !
Ah, par’că simt, că n’am s’ajung A nap — ugy érzem — sôtétül folóttem,
Să văd ziua de mâne. Es holnap tán már nem virrad reám.
Cu douăzeci de-odată ’n car Bus társaimmal dobnak sirhalomba,
La groapă mă vor duce, S egy taliga a teinetési pompa,
Şi, bun e Domnul de-om avea A jó Istentól nagy kegy lesz nekünk,
. La cap o cruce. Ha egy fakereszt jelzi nyughelyünk !
Noi de copii ne ştim, şi-am fost Drága barátja szép gyermekkoromnak,
Ca fraţii, ba mai bine. Ki testvérnél is hivebben szeret:
Eu de-am avut un singur ban Emlékszel-e, ha egy fillérem volt osak,
L’am împărţit cu tine ; Azt is niegosztám oromest veled?
Şi tu cu gura foc prindeai S nálad viszont a szeretet hevének
Să-mi dai ajutorare; Lángzó szavai ajkidról kelének,
Să-ţi răsplătească Dumnezeu Áldjon meg érte az igaz, a jó,
Că-i bun şi mare! A véghetetlen boles Mindenható!
Şi-auzi acum! De-or întreba S most hallgasd meg utolsó kivánságom :
In sat de-a mea venire Ha a faluban sorsom kérdenék,
Tu ’n loc de adevăr să spui Tedd tul magad egy gyongéd hazugságon,
Că n’ai de mine ştire, S modd : mit se’ tudsz vajjon élek-e még?
Că n’am fost la un regiment — Nem hordtuk együtt harci feg/verünket !
Dar spune-Ie ce-ţi place. Mondj bárniit, a mi szétválasztott minket ;
Că pentru ei ori viu, ori mort, Hisz ugyse bánja — tudom — a falu,
Tot una face. Élô-e, holt-e a szegény fiu !
Iar mamei — Doamne, cum aş vrea O csak anyácskám csalódna hitében !
Credinţa s’o înşele! Én Istenem, be kivánnám néki !
Să-i spui, că m’ai lăsat rănit Mondd el, hogy itt a várfalak tovében
La Turnu-Măgurele, Fia sebzetten van teritve ki ;
Dar voiu sosi cât de ’ncurând. De jónni fog, meggyógyul nemsokára.
Ascultă-mi rugămintea, Mondd ezt, hallgass hived kérô szavára !
Că mama, dac’ar şti că-s mort Mert jól tudoni, rá téboly szállana,
Şi-ar perde mintea. Ha megtudná, hogy elesett fia.
Tu s’o amâi cu zi de zi A valóságot halogasd sokáig,
Şi spune-i câte toate, Mondj neki mindent, mi eszedbe iut,
Ea e bătrână, n’are mult Kevés van néki ugyis a halálig,
Să mai trăiască, poate; Már int felé a temetói ut.
Şi pentru ce să-i amărăşti S végsó óráit árva életének
Şi zilele puţine? Fájó szavakkal mért keseritnéd meg?
Că n’are ’n lume bun şi drag Mert rendületlen azt hiszi szegény:
Decât pe mine. Legdrágább kinese én vagyok, csak én !
ar Linii, de s’ar întâmpla S ha ugy hozná a sors, hogy kedvescmmel
Să vă 'ntâlniţi vr’odată, Találkoznál véletlenül talán ;
Să-i spui că-s sănătos şi-aş vrea Mondd, azt kivánom ószinte szivemmel,
S’o aflu măritată. Hogy uj szeretôt leljen a leány.
Tu uită-i-te 'n ochi să vezi S mikor ezt mondod, nézz szemébe mélyen,
De-o doare ori n’o doare; Oróm vagy bánat ébréd-e szivébe?
Iar dacă vei vedea-o stând Nem hallgatja-e érzéketlenül?
Nepăsătoare, Vagy szenvedése bus szemébe ül !
Să-i spui că m’ai lăsat rănit Mondd, hogy a nedves, korhadt szalma ágyon,
Pe umedele paie, Tele sebekkel vergódik hive;
Că doctorul în carnea mea S megtépett testén — gyôzni a halálon, —
Adâncă brazdă taie, Barázdát vágott az orvos keze.
Că de dureri eu mă isbesc Mondd, hogy éltemet gyótrelemben tóltom,
Şi urlu ziua ’ntreagă, S a fájdalomnak jajszavát üvóltóm;
Şi c’am murit gândind la ea, S ha tán a kintól mégis meghalok,
Că mi-a fost dragă. Vég percemben ¡s reá gondolok !
Şi dacă ochii ei atunci S ha látod akkor, hogy büvos szemében
Mai tulburi se vor face,. Talán egy kónycsepp mégis megjelen:
N’o mângâia ! E de prisos, Ne vigasztald ! Hagyd kônyezô kedvében,
Te rog s’o laşi în pace. Az enyhitó szó ott szükségtelen.
O frunză veştedă nu-ji dă Ha hervadás száll a fa egy lombjára,
Cuvânt să zici că-i tr anină Nem hoz még ószt az édes enyhe nyárra !
Şi-o lacrimă in ochii ei S egy kóny, ha néki fólcsillan szernén :
Nimic nu ’nseamnă! Még nem tanuság, hogy busul szegény !
Şi-acum dă-rni mâna! A sunat S most arra kérlek, adj kezet barátom !
Cornistul de plecare, A kürt folharsan, indul a sereg !
Du Oltului din partea mea A messze Oltnak, mely átfoly hazámon,
O caldă salutare, Vigy részemról egy hó üdvózletet.
Şi-ajuns in ţară, eu te rog, S ha oda érsz a haza szent fóldjére,
■: Fă-mi cel duTurmă bine: Én kérve-kérlek az Isten nevére :
Pământul ţârii să-l săruţi Borulj a foldre hüséges barát,
Şi pentru mine! S csókold hclyetteni áldott szent porát !...
